Egy kis kitérő a XVI. illetve XVII. század elejére…

A fennmaradt publikált írások szerint Szántó településre a török pusztítás első alkalommal 1555-ben, második alkalommal 1576-ban zúdult rá biztosan, de ezt megelőzően és közte is érte többször török dúlás. Az oszmán-török hordák sokszor felégették és kirabolták az egész települést. A helyi lakosok egy része vagy elmenekült, vagy elpusztult… A török hódoltság alatt maradt szántói lakosok (colonus) a hatalmas Oszmán Birodalom alattvalói, a budai  pasa és a földbirtokos, katonáskodó helyi török  urak (bégek) adófizetői váltak még 1606 évet követően is. Az ezt követő hosszú nehéz évtizedekben Szántó és környéke megfogyatkozott vagy elnéptelenedett. A település lakosai szenvedtek a török rabigától az éhínségtől a betegségektől és a hatalmaskodásoktól.

Korabeli metszeteken a magyar huszár és a török janicsár

  

Részlet a kor Zala Megye Közgyűlés jegyzőkönyv anyagából

                                                                                             1600. május 25-26. Egerszeg

 

771. Szántói nemes Botka János és további 6 rokon nevében, akiknek a Botka javakhoz érdekeik kapcsolódnak, Hetyey felszólítja óvádszentlőrinci Pethő Györgyöt, hogy többszöri ígérgetés után adjon vallást testvérük, Botka Mihály javairól. Eltiltják továbbá Pethő Györgyöt Botka János Tárnok, Szentgyörgy és Vörösfalu falukban lévő javainak bármily jogcímen való birtoklásától és megszállásától. Erről levelet kérnek és kapnak.

 

                                                                         1608. február 25. Egerszeg

804. Bemutatták Mátyás levelét a latrok és tolvajok minél gyorsabb kiirtásáról, akik a megyének nagy károkat okoznak. Elrendeli a vármegye, hogy minden 20 ház állítson ki egy jól felfegyverzett katonát, és azt folyamatosan tartsa! Fizetésük egyenként 4 magyar forint legyen havonta! Egregius Bellonich Ferenc másodalispán kapitánysága alá tartozzanak! Ezért a fizetése, ha a megye területén belül van a szállásuk, 25 magyar forint legyen, ha pedig a szükség úgy hozza, hogy hosszabb ideig a megye területén kívül kell állomásozniuk, 40 forint. Ha a megye területén belül maradnak, a Zalán innen Egerszeg mezőváros, a Zalán túl pedig Tomaj, Szántó és Sid legyen az állomáshely!

 

819. Mivel a Szántón tartott törvényszékek alkalmával sok alkalmatlan dolog történt, a törvényszéket ezután régi helyén, Szentgrot mezővárosban tartják.

                                                                           1613. május 30. Egerszeg

907. A Pethő család kérésére a keszthelyi vámról bizonyságlevelet adott a vármegye azzal a feltétellel, hogy a jövőben Szántónál (Zantho) ne követeljenek több vámot és Keszthelyen se szedjenek magasabb összeget, mint korábban Szántón. A türjei (Thürye) prépost tiltakozott

(forrás: Zala Megyei Levéltár)

Konkrétan: December 17-én jeles nap a számomra megkaptam az én kis karácsonyi ajándékomat.. De ne menjük teljesen a történet végére, kezdjük az elején. Hetekkel korábban felvettem a kapcsolatot Szatlóczky Gábor keszthelyi történésszel. Nevezett a szerzője A Gersei Pethő család és Tátika vár története c. könyvnek, amiből betekintést nyerhetünk  kis csodás településünk Szántó történetének több fejezetébe is. Támpontot adott a kutatás további számomra létfontosságú szakaszához.

Megtudtam, hogy Gersei Pethő család levelezései a Festetics családhoz került át a birtok megszerzését követően. Az említetett család levéltárát a Magyar Országos Levéltár P 235 1. csomójában meg is találtam (a 2. csomóról később). Ha eddig azt mondtam, hogy régi, dohos és megsárgult az idő vasfogát magán viselő, hiányos olykor rossz állapotú okmányokban kutattam ez most fokozottan igaz volt. A középkori latinul, de néhol magyar nyelvű utalásokkal vagy a középkori magyar nyelven, de latin nyelvű utalásokkal tarkított levelekben az akkori élet fő és mellék szereplőin keresztül egy kicsi betekintést nyerhettem ismét a magyar és zalai valóságba és a helyi történelembe. Gondoltam egyet és az okmányok idősorrendjét felcseréltem és hátulról kezdtem el belelesni az idő múlását híven tükröző irományokban. Szerencsére..

Mint már korábban leírtam utolsó bizonyíthatóan Szántón született felmenőm Lucas Szekér (Szekér Lukács) aki az akkori írások szerint feltehetően 1683-ban születhetett. Itt egy térkép az akkori állapotokról, Magyarország területéről. Zala (vár)megye és közte Szántó teljes török hódoltság alatt.

Sokat nem tudtam kivenni az iratokból (ehhez több idő kell és természetesen több tudás, majd megpróbáljuk odaadással, lelkesedéssel, kitartással pótolni a hiányosságokat), de egy 1626-os irat megemlít többek között egy „Szántói Szekér Mihály”-t. A szövegrészben még kivehető egy „ sidr octo VIII.- A mitió el jár.” mondatrész. (A továbbiakban fontos lenne milyen jegyzék volt ez ahol Szekér Mihály Szántói lakos és valószínű felmenőm/felmenőnk szerepel.)

  

Egy 1623-as iraton egy Benedicto Szekér szerepelt, de Szántó kötődést nem láttam az iraton ezért nem veszem figyelembe,egyenlőre.

A következő érdekes okmány a „Regestrum Vinorum Promontori Zantho Anno 1620” volt. Talán a Szántó Szőlőhegyi Borok Jegyzék 1620 évben fordítanám. „Zantho” a kor nyelvén Szántó települést takarta, amelyet több hiteles forrás igazol. A jegyzékben ismét találkoztam Szekér Mihály nevével.

     

 A történelmi időkre behatárolva ekkor,1620-ban született Zrínyi Miklós későbbi Zala és Somogy vármegye főispánja a török elleni, XVII. századi magyar fegyveres ellenállás egyik vezetője.

A legutóbbi levél, amibe belenéztem „Anno Domini Millesimó Sexcentesimó decimó norró vigesima tertia Marzi” írtak. Abban az évben 1619. március 3-án (?) Az 1619. év teljesen biztos. A levél elején kivehető Alexander Bakacs , Joanni Darabos, Catherina Petheö és  Saara Petheö. (Utána néztem tudomásom szerint Petheö Katalin férje volt ekkor szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor zala megyei közgyűlés tagja.) Kivehető több felsorolt település közül „Zantho” ahol szintén több név mellett két esetben 12. sorszámmal Zekér Mihály szerepel. Más hiteles írásban, amelyet a Zala Megyei Levéltár is publikált a Zekér név helyesen Szekér. Tehát ez a Zekér Mihálynak leírt személy egészen biztosan megegyezik az ezt megelőzően feljegyzésekben megismert Szekér Mihállyal.

         

 

A kor kialakulófélben lévő helyes vagy helytelen írásmódjára még jó példa, hogy az egyik felsorolásban a 11. sorszámmal található szerintem ugyanazon személy vezetéknevét egyszer Varga-nak, egyszer meg Warga-nak írják. (A meglévő örökített anyagot továbbiakban szeretném teljesen megfejteni és természetesen megosztani ezt is a famíliával.)

Konklúzió: Ez az én - ugyan lehet más számára kicsiny - de számomra nagyon szép és kellemes karácsonyi ajándéka…. Az biztos Szántó településen 1619. évben volt Szekér (Zekér) nevezetű, Szekér Mihály személyében. Ez a Szekér Mihály 1619-1626 között bizonyíthatóan ott is élt, dolgozott és talán remélt. Az iratok nem említenek több Szekér nevezetűt, de természetesen ez nem azt jelentheti teljes bizonyossággal, hogy csak ő lehetett Szekér névvel a településen. A török megszállást követően nem sokan élhették túl a településen a teljes pusztítást. A nagyon kevés „megmaradtak” a felperzselt, kifosztott településen élhették minden napjukat iszonyú nehéz sorban kitéve töröknek, magyarnak. Az elmenekült túlélők és bujdosók sokára visszamerészkedve ismét visszatérhettek szülőfalujukba, hogy új életet teremtsenek. Én feltételezem, hogy az egyik sors adhatta ennek a Szekér Mihálynak is a remélést az új kezdésre. Én ezért is elfogadom, hogy tőle származhatott az eddig legrégebbi felmenőm/felmenőnk Szekér Lukács.  Talán ő volt a dédnagyapja. De lehet, hogy csak a dédnagyapjának volt a testvére, rokona. Az biztos, hogy ez a Szekér Mihály is vagy így vagy úgy a felmenőnk közé sorolható és most már kimondható és leírható, hogy közel 400 éve pontosabban 391 éve bizonyítható a ZalaSzántói Szekér família eredete.

A XVI-XVII. században Magyarország a keresztény és a muzulmán világ fegyveres összeütközésének egyik legfontosabb szárazföldi színtere volt. Az ország ezért emberéletben, termelőeszközökben és anyagi javakban elszenvedte mindazokat a károkat, amelyek a Habsburg és az oszmán világbirodalom állandó háborúskodásával, a 150 esztendős idegen megszállással együtt jártak. A helyreállíthatatlan veszteség legfőképpen demográfiai és etnikai téren jelentkezett. A koraújkori népességrobbanás ugyan Magyarországot sem kerülte el, de a lakosság számának növekedését felemésztették a nagy háborús időszakok, elsősorban a tizenöt éves és a török elleni visszafoglaló háború. Miután pedig a seregek és a portyázók főként a folyóvölgyek mentén nyomultak előre, a pusztulás elsősorban az ott élő magyar lakosságot érintette, amelynek helyére szerb, horvát, szlovák és román népesség érkezett. Jelentős veszteség érte a település-, város- és kolostorhálózatot is. A törökök a XVI. század második felében gyakrabban keresik fel Zala megyét is. A Hódoltság egyes területein a települések több mint fele elpusztult, miközben a középkori szellemi központokul szolgáló kolostorok szinte kivétel nélkül eltűntek a föld színéről. Városhálózatunk hierarchikus rendje is felbomlott, hiszen három korábbi régió-központ (Buda, Szeged és Pécs) török végvár lett, iparosodásban élenjáró lakossága pedig elmenekült. A gazdasági élet súlypontjai ezért a marhakereskedelemből meggazdagodó mezővárosokba helyeződtek át. Ez egyúttal kiválóan jelzi, hogy mit rombolt a török uralom a korábbi gazdasági viszonyokon. Azaz a mezőgazdaság maradt a húzóágazat, az iparosodás és a polgárosodás terén pedig tovább nőtt lemaradásunk a fejlettebb európai területektől. A három részre szakadt ország mindezek ellenére mégis megőrizte államiságát és függetlenségét. A Habsburg-tartományok által finanszírozott határvédelmi rendszernek köszönhetően pedig a magyar királyság elkerülte a teljes török meghódítást és ez által azt a szomorú sorsot, amelyre a tőle délre fekvő balkáni országok az oszmán megszállás következtében jutottak. I. Lipót magyar király, akinek uralkodása idején szabadult fel az ország a másfélszáz éves török hódoltság alól.

december 23. 

 

Új évi áldás

„Már megértük az új esztendőt, lelkünkben is ujjuljunk!

Kilenc dobot megdöngessünk hét furuglát megfujjunk!

Istenünk, hogy alászálljon, adja reánk áldását,

gyarapítsa, boldogítsa, oltalmazza a Hazát!

 

Áldozzunk a szent, örök égnek tűzzel, vízzel szaporán,

az új évnek virradatán, az óév alkonyán!

Kérjük Boldogasszony anyánkat, ne hagyjon el bennünket.

Minden rossztól tisztítsa meg testünket és lelkünket.

 

Naporcájú Isten-apánk meg ügyeljen ránk az égből,

oltalmazza nemzetünket dögvésztől, ellenségtől!

Adjon Isten barmainknak dús legelőt, jó rétet,

nekünk pedig bort, búzát, meg jó kedvet, egészséget!

 

Adjon Isten szekeret, szekerünkbe kereket,

kerekünkben küllőt, pörölyünkhöz üllőt,

bikáinkhoz tehenet, szőlleinkben bő levet,

had ihassunk öleget!”

 

 

 

  

 

 

Oldal: Millesimó Sexcentesimo decimó norró
Zalai Szántó település hely,- és a Szekér família családtörténet kutatása - © 2008 - 2024 - szeker.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat