Őseim földjén lépek
Amikor elindultunk hűséges "fegyverhordozómmal" kis feleségemmel Ancsikával újra felfedezni Zalaszántót és kutatni ősök után, megfogadtam, ha egy kis rövid időre is de ellátogatunk Vindornyaszőlősre, e piciny kis Zalai faluba, ahol őseim (Adorján-ág)egyik kicsiny része származik.
Vindornyaszőlős
A mai falu első említése a XII. századból származik. A falu a zalai vár földje volt. 1274-ben IV. (Kun) László király a Pécz nembeli Benedeknek adományozta a birtokot. A család leszármazottai a birtok után "Szőlősinek" nevezték magukat. Vindornyaszőlős 1950 és 1979 között Keszthely járásával együtt Veszprém megyéhez tartozott, majd visszakerült Zala megyéhez. 1970-től Kisgörbő társközsége volt.
Kötődésem
Adorjág ág: Sabjanics Mári üknagymamám 1863. 01. 09-én született Vindornyaszőlősön (36.) Szülei: Sabjánics (Josephus) József 1832. 03. 23-án született Vindornyaszőlősön (36.) Süslech Teréz (Trézsi) 1833. 11. 05-én született Vindornyaszőlősön (54.). Házasságot Vindornyaszőlősön 1858. 01. 24-én kötöttek. Üknagymamámnak volt még Júlia (1861), Rozália (1859) és Petrus (Péter) (1858) nevezetü édestestvérei is sok féltestvére mellett. Erről az alágról még nagyon kevest tudok.
Karmacson kereszül értük el dimbes-dombos úton Vindornyaszőlőst. Zalaszántóról át nem ajánlották az utat az út minősége miatt. E kicsiny kis falu egyből megtetszett és a szívembe zártam. Itt láttunk elösszőr ebben az évben viszzaérkezett fehér gólyát. Készítettünk néhány felvételt és tiszteletünket tettük a helyi temetőben. Sajnos ott, olyan síremléket nem találtunk, amely felmenőimet takarta volna. Így is rengeteg Süslecz és Sabjanics sírt találtunk.
A nap már lefelé járt és fáradtnak tűnő sugarai erőtlenül adták át nekünk az első igazi tavaszi nap melegségét és a télűző fényét. A nap még gyenge, de megkezdett harca nem hiábavaló, megláthatjuk még nem sokára teljes győzelmét az elhúzódó tél felett. Így elbúcsúztunk magunkban ismét a szeretett Zalá(m)tól és a modern szekerünkkel tovább indultunk.
március 21.
A Szekér família minden távoli és közeli rokonának és családtagjainak
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok !
Húsvéti népszokások:(részlet)
Ünnepélyesen, a pap részvételével ment végbe a zalaegerszegi határkerülés, amelyet az 1850-es években még tartottak. Nyilván a húsvéti határjárásra vonatkozik az a határozat is, amelyet a római katolikus szokások tiltása céljából 1596-ban hoztak Veszverésen, hogy „húsvét ünnepén ne járjanak többé feszülettel a vetések körül”. A szokás, amely más európai népek körében is ismert volt, kereszténység előtti képzetek továbbhordozója: a körüljárt terület, a tavaszi vetések megvédése a gonosz, a fagy, a jégverés stb. ellen (határjárás). Országszerte szokásban volt a római katolikus vidékeken húsvétkor a hajnali keresztjárás vagy Jézus-keresés, amely után többfelé pl. nagypéntekenen a patakra mentek mosakodni, hogy frissek, egészségesek legyenek. Számtalan hiedelem fűződik húsvét vasárnapján szentelt ételekhez is, amelyeket Zalában a nagyszombati körmenetre is magukkal vittek.
Nyúl családnál sok a munka: Pajtájából az egyik nyuszi
Takarítás, porolás. Kihúzza a szekeret,
Tojásért is menni kéne, Kerekeit megzsírozza,
Hétfőn lesz a locsolás. Mivel nagyon nyekereg.
Igyekszik a tyúkanyóhoz Pálcikából, ló szőréből
Erdőn át az ösvényen, Ecset készül rengeteg,
Vissza már csak lassan jöhet, Így, az egész nyuszi család
Mert a tojás törékeny. Széken ülve festeget.
Végre eljött Húsvét napja!
Eldugják a sok tojást.
Tudják, aki megtalálja,
Kezdheti a locsolást.
(Tóth Anna: Húsvéti mese)
április 4. (Húsvét)
Szeszélyes, kiszámíthatalan időjárással köszöntött be a tavasz és néhol már a tavasz utáni évszakot idézi a kora nyári hőmérséklet. Májust jegyzünk. 30 nap telt el úgy, hogy a családi krónikát és a Zalaszántó helytörténetéről írtam volna. Sok minden adatot ellenőriztem, lent jártam a Zala Megyei Levéltárban és ismét a Magyar Országos Levéltárat bújtam.
Népi megfigyelések, mondókák Ígéret havára:
Májusi csendes eső, növeli a vetést. A májusi eső aranyat ér.
Száraz május, száraz esztendő, nagyon meleg május után esős június következik.
Ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen.
Ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz. Májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég.
Ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést.
Sok bort hoz ám a három ác, (Szervác, Pongrác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz.
Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz.
Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász.
Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljetek kendtök.
Április 20-án leutaztam Zalaegerszegre. A vonatból láthattam Bakony sürű erdejét, Sümeg még most is jelentős vár romját és a horizonton előtünt az én csodálatos kisfalum Zalaszántó körvonalai is...
A célom a Zala Megyei Levéltár meglátogatása és a kutatás. Végig néztem Holub József a Családok Gersei Pethő család (1265-1703) címet viselő cédulagyűjteményét és a vonatkozó Holub József Zala megyei helyiségei a középkorban című művét. A cédulagyűjteményben a már korábban a XV. -XVI. századból fenmaradt és említett 50 szántói lakosnak a nevét nem találtam. Az említett utóbbi könyvben nincs sem Zalaszántó, sem Szántó helység. Tátika és Vátka elnevezésű helységben pedig nincs az említett 50 lakosnak a neve. Dr. Őriné Bilkei Irén a főlevéltáros is ugyan erre a megállapításra jutott mint én. Az ajánlotta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Szatlócki Gáborral. Sajnos hiába tettem meg ezt a hosszú utat. Egyetlen pozítivumként megtudtam, Nagy Árpád édesapjáról Nagy Sándor szakaszvezetőről, hogy 1943. 01.13-án a Don mellett harcokban esett el.
Leányom, Enikő most április 30-án ballagott a budapesti Szent Margit Gimnáziumból
május 4.
Aki múltját nem ismeri, jelenét sem értheti, s így jövője sem lehet..
Pünkösdi szép gondolat..
Pünkösd hasznát, a Szentlélek áldásait nemcsak az Egyház népe, de az egész embervilág élvezi, mert, ami az emberek fejében, szívében jó, új, szép, okos, az Tőle ered. A Szentlélek adja személyválogatás nélkül hívőnek és nem hívőnek a tehetséget, az adottságok valamelyikét, költőnek, írónak, művésznek az ihletet, tudósnak a megvilágosítást, megromlott emberszívekbe a megbánást, a lelkiismeretet, önző embereknek a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, hűséget, jóságot, szelídséget, tehát olyan kincseket, amelyek nélkül a gazdag, egészséges ember is boldogtalan, de amelyekkel a szegény és beteg is boldognak érezheti magát. (Dr. I. E. esperes)
Mióta kell az üres szekérnek kitérni a terhes szekér elől ?
Mátyás király, amikor már nagy király volt, városról falura vándorolt, hogy a maga szemével lásson, a maga fülével halljon. Egyszer a vándorlásban elfáradt az országúton, felkéredzkedett egy szegény paraszt szekerére. A szekéren a búzáját vitte őrletni a szegény parasztember. Felvette jó szívvel a vándort. Megy a szekér csendesen. Egyszer csak szemben közeledik egy hatlovas, fényes hintó, abban ül egy büszke báró. A kocsis rákiált a szegény parasztra. - Térj ki, paraszt! - De a rongyos vándor, aki a zsákon kucorgott, azt mondta a parasztnak. - Ne térjen ki, atyámfia! - El is vette a gyeplőt a szegény paraszttól, megállította a szekeret, hogy a paraszt ne térhessen ki. - Mi lesz, hé, nem hallod, hogy térj ki? – már a kocsis emeli az ostort, hogy a nyaka közé suhint a parasztnak. - Hanem a vándor leugrik a szekérről, a báró elé áll, kigombolkozik. Hát a báró majd leesett az ülésről. Ott volt előtte aranyos ruhában Mátyás király. - Először megparancsolom, fogjatok ki két lovat, fogjátok a szegény ember két rossz gebéje elé. Elbírja négy ló is ezt a hintót. A bárónak is le kellett szállni, segíteni a paraszt szekere elé fogni a két gyönyörű paripát. - Most pedig vissza a hintóra! Az parancsolom, hogy a hintó térjen ki, mert üres szekérnek kell a terhes szekér elől kitérni! Akkor lett törvény, hogy üres szekér tér ki a terhes szekér elől. (Magyar népmonda)