Régi szép emlékek között..

Július 3-án elindultunk ismét régi szép emlékeket keresni és felidézni az eltelt közel  330 évből valamit az utókornak és természetesen nekünk a család újkori nemzedékének.  

Keszthelyen sajnos nem találtuk meg Mikus Gyula festőművész és volt Zalaszántói tanár galériáját. Tudomásunkra jutott, hogy bezárták tavaly a galériát.Felesége Cserszegtomajon él, majd felkeressük.(A Zalaszántóval kapcsolatos képek miatt kerestük)

Zalaszántóra érvén Vindornyalakra felé fordulva a piros keresztnél felfelé vettük az útirányt a Külső-hegyre.Itt találkoztunk Szi Márton Erzsi nénivel (Nagy Árpád felesége) és fiával Tamással (másodunokatestvér). Szi Márton Erzsébet Alsózsiden (most Várvölgy) született 1943. 04.06-án. Gyermekei Tamás (1974), Ferenc (1965), László (1963). Itt láttam első alkalommal dédnagyapám Szekér Vincze  régi pincéjét. A kis pince tavaszi hűvöst árasztott magából. Falaiból áradt a régmúlt nyarak szőlejéből született tüzes borok  forró őszi hangulata és sok-sok verejtékes munka izzadsága.

         

A pincétől felfelé 50 méterre láttam meg dédapám testvérének Szekér Ernőnek is a pincéjét, amely belülről azonos hangulatot árasztott. Szekér Ernőt Ernecnek hívták régen. Körbe szőlő és szőlő. A föld itt is igen jó minőségű. Megtudtam még hogy, hogy kettöjük testvérének Szekér Bálintnak is ott van pincéjük és a megmaradt föld, amelyet itt is a leszármazottak művelnek, gondoznak mint az elöző családoknál.

Erzsi néni a földdel kapcsolatban elmondta, hogy hagyatéki okmányon észre vette, hogy ott szerepel egy Szekér Vinczéné (született Dencs Anna Rezi, 1891) is. Ez csak azt jelenthette, hogy dédapám felesége Németh Mili néni (dédanyám) halálát (1936) követően elvette feleségül Dencs Annát, akiről én azt tudtam, hogy csak együtt éltek. Később tudtam meg, hogy Dencs Naca néni,(mindenki így ismerte) aki 1999-ben 108 évesen halálozott el, 1946-ban dédapám halálos ágyánál házasodott volna össze. Már hívták a papot, de a pap nem esketésre ért oda hanem dédapám halálára. De a mostani információ alapján már ezt megelőzően meglehetett a polgári esküvő.Mint megtudtam ez érdek házasság volt, hiszen Dencs Naca néni akkor 20 évvel volt fiatalabb mint Szekér Vincze.Így lehetett, hogy gyermekeik (Szekér Kálmán, János,Rozi,Mária) valóban nem állítottak síremléket édesapjuknak mert lehetséges, hogy kisemmizték őket. Hiszen úgy tudom majdnem mindent Dencs Anna örökölt. Sok információ Dencs Anna rokonától  Horvát Anna nénitől (90 éves) származik és sok információt ő is erősített meg.

 

Dédapám Szekér Vincze testvérének Szekér Lajosnak az  unokájához Szekér Irénkéhez utaztunk tovább Szigligetre. Nagyon kedvesen fogadtak. Köszönjük. Irénke édesapja Szekér Imre volt, aki 1905-ben született Zalaszántón és 1950-ben hunyt el (felesége Lányi Margit). Sajnos Szekér Imrét nem ismerte és nem is tudott felvilágosítást adni e rokonság alágáról mivel 16 évesen elkerült szülőföldjéről. Férje Ihász József. Van egy fiúk József aki szintén a tapolcai Dobó István laktanyában is teljesített sorkatonai szolgálatot mint én. Testvére Szekér Zita, akivel már telefonon sokat beszéltünk. Jól elbeszélgettünk és szívünkbe zárva ismét Zalaszántó felé vettük az útirányt. (Itt tudtam meg, hogy Fekete István a Tüskevár című ifjusági regényét Szigligeten írta.)

Útközben megálltunk, hogy az egész napi fáradalmainkat kipihenjük és egy jót falatozzunk a Várvölgyön mostanság megnyílt, de 11 éven át épült Szent Domonkos szerzetesről elnevezett étteremben. Jó volt ismét a megérzésünk. Nagyon kellemes, igényes helyre érkeztünk. Magyar hangulat és magyaros, helyi ételek fogadtak. A még akkor is rekkenő hőség elől le vonultunk a pincébe és itt megvacsoráztunk. Finom volt minden étel. Ide is vissza jövünk. 

A nap ismét nem hiába telt el. Még erölködött a meleg de a nap a nyugati határszéleken nyugvó pályára állt. A gondolataim szét szórodtak a Szekér Família meglévő és a már csak az emlékezettben élő ősei között. Mindenki nyugovóra kezdett térni, kinek ez átmeneti pihenés kinek ez már örökké tartó nyugodalom.  Mit is mondatott el velem minden este nagymamám..  

  Én Istenem, Jóistenem,
Lecsukódik már a szemem.
De a tiéd nyitva Atyám,
Amíg alszom, vigyázz reám!

Vigyázz kedves Szüleimre,
Meg az én Testvéreimre,
Mikor a nap újra felkel,
Csókolhassuk egymást reggel.

Amen

Július 4-én felmentünk gyalog a horgoson keresztül Ancsával. Ezek a mélyutak nagyon hűvösek még ilyen forróságban is. A gyerekkoromban hosszúnak tartó, meredek utat rövid időn belül megjártuk. Csodálatos érzés olyan úton haladni  amelyen a felmenőim jártak sok-sok 100 évvel ezt megelőzöen is.

Ismét rabul ejtett Zalaszántó gazdag flórája és festőien csodálatos gazdag panorámája.(Derék-hegyi képtár) Ismét megállapítottuk sok az  eladó ingatlan Derék-hegyben, lehet válogatni. 

Ellátogattunk a régi  Adorján-Szekér házhoz is.  A jelenlegi tulajdonosok a mostani házba beinvitáltak. Köszönjük.  Feljöttek a régi szép nyarak gyermekkori emléke és hangulata. (De ez csak az egyik ház a több családi kötödésű ház között.) 

A Derék-hegy 13.szám alatti ház régen, nagyszüleim halálát követően, ahogy én emlékezem rá.   

         

Az emlékezést követően Szekér Mária (Lutár Ferencné) nénivel mentünk a szőlőbe és belülről láthattuk a pincét. Mária néni Szekér István egyik leánya, Szekér Ernő unokája.Szekér Ernő dédnagyapám testvére volt.Szekér Mária Zalaszántón 1944. 04.21-én született. Férje Lutár Ferenc  Keszthelyen született 1935. 10.27-én, elhalálozott 1989. 07. 26-án. Marika néni kedvesen házi süteménnyel kínált és közben visszaemlékezett a múltra.

  

 Maradtunk volna még, de a temető látogatása nem maradhatott ki. A tiszteletünket leróttuk az ősök elött. Óhídra (része Erenye)  átérve kerestünk rokonokat, de most nem találtunk.  

Visszafelé Zalaszántón át az otthonunk felé vettük az irányt. Fáradtan kissé koszosan ültünk a mostani szekerünkben, de a vizuális és lelki élmények mindenért kárpótoltak. 

Ez a mostani nyári családtörténeti kutatás nem volt oly szerencsés mint a tavalyi. Sajnos. De most is gazdagabbak lettünk rengeteg tapasztalattal és információval.  

Azt viszont már tudom biztosan, én ebben a kis faluban amihez minden száll ideköt soha nem leszek idegen mert csak  az idők változnak és mi változunk velük ("Tempora mutantur et nos mutamur in illis")

július 5.

 

   

Oldal: Régi szép emlékek között..
Zalai Szántó település hely,- és a Szekér família családtörténet kutatása - © 2008 - 2024 - szeker.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat