Zalai Szántó település hely,- és a Szekér família családtörténet kutatása
“Sine praeteritis futura nulla" „A múltnak kútja, a jövőnek titka van és a jelen az egyetlen, amit te alakítasz!”
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Chronica Zantho
Szatlóczki Gábor idevonatkozó könyvét próbálom feldolgozni és a Zalaszántóra vonatkozó részeket (egy kicsit kiegészítve, színesesítve) ismertetni a családdal:
A Tadeuka nem birtokaival 1236-ban került közelebbi kapcsolatba, amikor megvette* atyafiától, Kaplony nembeli Jánostól Szántó falu birtokát. A vételkor Szántó határát is megjárták, ahol szomszédjai között Ecsér nevű faluval találkozunk. Az akkori oklevél** megemlíti, hogy Szántó prédiumot*** különböző jogállású emberek élték, úgy mint szabadok, szolgák, cselédek és vincellérek, azaz szőlőművelők. Ugyancsak szerepel a falu Szent Kozma és Damján tiszteletére épült kápolnája is, amely feltehetően a XII. századi eredetű. .... *Tudjuk egy 1251-es oklevélből, hogy Zlaudus Szántót 110 márkáért vásárolta meg, aki 1226-ban fehérvári olvasókanonok és királynéi kancellár. ** Zlaudus szántói (Zala vármegye.) birtokügye. 1236. március 9-én a nádori oklevélből ismert - Márton vasvári ispán fia, Zlaudus mester a Kaplony nembéli Andornak fia Jánostól, ennek minden rokonának, határosainak és szomszédainak beleegyezésével vette meg Szántó prediumot a budai káptalan előtt, mert Zlaudus és János egy nemzetségből valók és a nevezett prédium Jánosnak öröksége volt. (DL 91106 - HO VI. 37.) A teljes szöveg: „ ... magister Zlaudus filius comitis Martini de Wosvar, tunc lector Albensis a Ihone filio Andornik de genere Coplyon predium quoddam nomine Samtov situm in parochia Zaladiensi cum libertinis, servis, ancillis, vinitoribus, quorum nomina in litteris Budensis capituli continentur vineis et omnibus pertinentiis ex consensu et permissione omnium cognatorum dicti Iohannis et omnium parochianorum et commetaneorum bona voluntate emisset, quia dicti magister Zlaudus et Johannes de uno sunt genere et predium nominatum prefati Iohannis fuit hereditarium....”. *** prédium: A korai időszak településformája, amelynek keretébena földes-úr udvarháza körül az ő eszközeivel dolgoztak a főként szolga jogállású személyek. A tatárdúlást követően 1242 körül Tadeuka nembeli Tadeuka a Ják (Kaplony) nembéli Zlaudus veszprémi kanonok Szántó nevű birtokát kifosztotta. ....
.... 1257-ben már állt alsó-Tátika vár. Az építkezéshez szükséges munkaerőt a püspöki jobbágyok, tehát Szántó falu lakói adhatták. 1272-ben Pál veszprémi püspök uralta Tátikát és többek között Szántó falvat is. ... 1341. április 24-én Szántón a faluban, a Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomot, valamint 73 telket (mansio), Hidegkúton 21 telket ... jegyeztek fel Károly király által megbízott bizottság tagjai a bejárások és birtokba iktatások során. .... A vártartomány legnagyobb települése Szántó volt, melynek lélekszáma ekkor már 350-370 fő körül mozgott. A XIV. század közepe táján, (1320-1350?) jelentős építkezések zajlottak Szántón is. A XII. századi eredetű templom hajóját a kegyúr - a király - (Nagy Lajos) kibővítette. .... Szántó falu is elindult a mezővárossá fejlődése útján, lakosságszáma révén kiemelkedett környezetéből és ez évben (1378) már vásártartó helyként említik. 1402-ben Bálint a veszprémi vár udvarbírája eltiltotta többek között Szántó birtoklásától és eladományozásától Zsigmond királyt. .....1406 november 29-én, Temesváron Zsigmond király Eberhard váradi püspöknek, királyi főkancellárnak és János választott veszprémi püspöknek, valamint több unokaöccsének adta „Thadyka” királyi várhoz tartozó Szántó települést. A több unokaöcs közül Albeni (Medvei) Péter rendezte be magának uradalmi központként és innen igazgatta zalai uradalmát. Bizonyos, hogy Szántó fejlődésében fontos szerepet játszott a kialakult uradalmi központ. .... Gersei Pethő család 1421-től Gersei Pethő János, királynéi ajtónállómester nemzetségi címere mellé három további ősi nemzetség címerét is felvette. Az 1507-es kérelmében előadta, hogy előkelő ősei révén illetik meg ezek a címerek. A négyelt pajzsban ezek a Ják (1.), a Nádasd (2.), a Hont-Pázmány (3.) és a Hermann nemzetség címerei (4.)
1. vörös mezejében válaszvonalból kinövő, balra fordult aranyoroszlán; 2. kék mezejében zöld talajon jobbra fordult, természethű kacsa nádszállal; 3. kék mezejében lebegő ezüst félhold, felette két aranycsillag; 4. vörös mezejében jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú arany sárkány
Zala megye híres nemesi családja, amely a középkorban már a főrangúak közé tartozott, és a XVI. századra is alig veszített gazdasági-politikai befolyásából (21 vár birtokosai voltak). A család a Nádasd nemzetségből származott, első jelentős tagja, János húsz évig volt zalai főispán (1404-1424) Zsigmond király hű embereként, tőle kapta meg később a család törzsbirtokának számító Tátika várát. Miklós néhány évtizeddel később Mátyás király közvetlen környezetébe került, Zala és Vas megyék főispáni tisztét is viselte. A család befolyása a megyei közigazgatásra abban is érvényesült, hogy szántói birtokukon tartották 1494-től a megye törvényszéket. 1505-ben Gersei Pethő Jánost az országgyűlésen báróként nevezték meg. A család 1507-ben Ulászlótól nemesi címert is kapott. Mohács után belesodródtak a kettő királyválasztás pártharcaiba. A török korban, az 1560-as években a család tagjai alispánokat adtak a megyének. Birtokaik felosztása miatt a család több ágra szakadt, közülük a tátikai és a horvátországi ág háttérbe szorult, míg a rezi ágon Gáspár királyi kapitányságig vitte. Festetics Kristóf, a keszthelyi ág megalapítója 1737-1740 között megszerezte a Gersei Pethő család hatalmas birtokait, a keszthelyi uradalmat a hozzá tartozó 31 községgel köztük Szántót is.
„II. Ulászló és gyermekei a Gersei Petheő család czimeres levelén. A Gersei Pethő János, II. Ulászló gyermekei főudvarmestere részére 1507 szeptember 22-én kiállitott czimereslevél eredetije a gróf Sztáray család nagymihályi levéltárában. A czimer négyelt pajzs 1. vörös mezejében az osztásból növekvő arany oroszlánt, a 2. kék mezőben zöld talajon álló, jobbról vizi növénytől kisért kacsát, a 3. kék mezőben felfelé forditott ezüst holdsarlót, szarvai között két aranycsillaggal, a 4. vörös mezőben röpülésre kész sárkányt ábrázol; a pajzsot sisak fedi, vörös, kék, zöld és arany foszlányokkal. A czímerkép felső részét díszes miniature tölti ki, melynek közepét menyezetes trónszéken Ulászló ülő alakja foglalja el, bibor köntösben és palástban, fején zárt arany koronával, jobbjában az ország almájával, baljában királyi pálczával; a trón jobb oldali korlátja felett a király nevét jelző W betűvel. A tróntól jobbra a kisded Lajos áll, bibor köntösben, fején nyilt koronával, jobbjában kormánypálczával, feje felett zárt királyi korona lebeg, ezen felül L betű látható. A trón balján Anna királyleány áll, bibor köntösben, fején nyilt koronával, baljában ország-almával; feje felett A betű”. Az eredetiről másolta Cserna Károly. (forrás.: Szilágyi: A Magyar Nemzet történelme) ….1422-től valóságos háborúskodás robbant ki Pethő János tátikai, és Szántói Bothka Péter rezi várnagy között. Bothka Péter… familiárisaival* és ura Medvei János püspök Reziben lakó jobbágyaival Szántóra támadt és a Tátika várához tartozó szántóföldeket elszántatta, a szántói kaszásokat megverette, kaszáikat elvette és kifosztotta őket, majd végül nyolc ökröt elhajtottak. …Bothka Péter rezi várnagy és emberei leölték, illetve elhajtották a szántóiak rezi erdejében legelő sertéseit, valamint elszedték a szántói favágók fejszéit is, és más nagy károkat okozta… A Veszprémben tartózkodó, és erről tudomást szerző Zsigmond király 1423 novemberében utasította a Zala megyei ispánt, Gersei Pethő Jánost Tátika várnagyát, hogy szolgáltasson igazságot a szántói királyi népének. Gersei Pethő János 1424 május végén, június elején meghalt… *familiaritás (latin: bizalmas viszony, családiasság): a középkori magyar jogban a szabadok közötti, személyre szóló, szerződésen alapuló jogviszony. A magyar történelemben a várispáni szervezet bomlása után a XIII. század második felében a szabadok a megerősödött nagybirtokosok függésébe kerültek. A kisebb birtokosoknak, szegényebb nemeseknek kívánatossá vált, hogy valamely nagyúr szolgálatába, - famíliájába- lépjenek. A familiáris lehetett kiváló képességei alapján jobbágy is, de ilyenekkel aránylag csekély számban találkoztunk. Szántót a XV. században - 1423-tól fennmaradt irat szerint - jobbágyfaluból mezővárosi (oppidum) rangra emelték, ahol többször megyegyűlést is tartottak, később törvényszéketültek. Oppidium a mezőváros latin neve. Mezőváros a feudalizmus közigazgatás egysége volt. Az egyes tájaknak szükségük volt gazdasági és kulturális központra. Földesúri joghatóság alatt álló, de a közönséges jobbágyfalvaknál szabadabb, vásártartási joggal és bizonyos autonómiával rendelkező település. Az oppidumok alakulásának jelentős korszaka volt a XIV. illetve a XV. század első fele. Ebben az időszakban kb. 800 falu kapott mezővárosi jogot a történelmi Magyarország területén. A XV-XVI. század fordulóján az ország lakosságának mintegy 16-20%-a lakott oppidumokban. A földesúri alávetettség következtében a mezővárosok lakói tulajdonképpen jobbágyok voltak, de városi jellegű kiváltságaik révén jogállásuk és életlehetőségeik tekintetében különböztek a jobbágyfalvak népétől. Leginkább „parasztpolgároknak” nevezhetők. A mezővárosok a maguk területén általában mindenki felett bíráskodhattak. Egyesek a pallosjogot is megszerezték. Sok mezővárosnak fontos kiváltsága volt, hogy lakói a földesúri szolgáltatásokat - esetleg a királyi és egyházi adókat is - közösen fizethették. A legtöbb mezőváros megszerezte a vásártartási jogot és környékének piachelyévé vált. folytatás Chronic Zantho I.
78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 18
Tegnapi: 8
Heti: 18
Havi: 932
Össz.: 409 235
Látogatottság növelés
Zalai Szántó település hely,- és a Szekér família családtörténet kutatása - © 2008 - 2024 - szeker.hupont.hu
A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.