nomine Scamptou
A Magyar Országos Levéltár dokumentációjában találtam az alábbit. A Sümeg-Keszthely út (nagy út) említése 1248-ból, „viam magnam, que veniet de Scamptou, et in ipsa via magna”. Scamptou a mai Zalaszántó.
(forrás:http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/fejer/2414/2600/2615?fn=document frame.htm&f=templates&2.0)
Egy kis időm volt ismét… J Úgy érzem a Levéltár most már teljesen befogadott, örömmel tárta ki kapuját és adta át értékei (természetesen itt a mikrofilmekre gondolok.) Tudja, hasznosan fogom felhasználni a számomra és remélem a família számára is oly értékes kincseit.
Az A3837 anyakönyvekben tekinthettem bele egy nagyon jó olvasógép előtt. Nagyon sokan a munkájukat végzik itt, én kikapcsolódásként próbálom feltérképezni a család egy kis részének a történetét. Most megtaláltam Czibor Helena testvéreit és születési dátumait.
Szekér ág: Mint már említettem Smausz/Mausz Johannes (János) és Czibor Helena (vagy Ilona) férj és feleség volt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből megtudtam, hogy Helena Czibor édesapja, Czibor Ladislaus (László), édesanyja Vajda Helena. (A Vajda családnevet több helyen fonetikusan Vaida-nak is jegyezték fel.) Mint már korábban említettem a jegyzőkönyvekben Helena Czibor egy testvére is szerepelt, mint Josephus Czibor. A nehezen kivehető és a súlyos évszázadoktól elhalványuló anyakönyvi beírások szerint Josephus Czibor 1761. 03.08-án, Julianna Czibor 1763. 04.17-én, Antonius (Antal) Czibor 1756. 07.15-én, Ursula Czibor 1754. 03.12-én és mint tudjuk Helena & Éva (gemini) 1758. 12.26-án születtek Szántó helyiségben.
november 9.
November 11. - Márton nap
"Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik"
Szent Márton püspök 316-ban (vagy 317-ben) született a Római Birodalom Pannónia tartományában, római katonatiszt fiaként. Szülőhelyeként Savariát jelölik meg. Szülei néhány évvel később Ticiniumba (Pavia) költöztek. Márton 328-ban – szülei tiltakozása ellenére – katekumen (hitújonc) lett. 331-ben sorozták be a római hadseregbe, és mint lovas testőrtisztet Galliába vezényelték. A legenda szerint 334-ben a galliai Ambianum (Amiens) városkapuja előtt találkozott egy fázó koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette. A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt. Márton hamarosan kilépett a hadseregből, és 334 táján megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig.
Hazatérve édesanyját is megtérítette. 359-ben Poitiers közelében telepedett le, hogy Hilarius püspök mellett lehessen. A monda szerint Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. A libák azonban gágogásukkal elárulták, és így kénytelen volt a püspökséget elvállalni. Ezt követően Turones (ma: Tours) városának polgárai 371-ben püspökké választották. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 8-án hunyt el, és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton volt az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg. A Legenda Aurea a szent számos csodáját beszéli el, többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését.
Régen Szent Márton napja az óév utolsó ünnepe a gazdasági élet őszi záró napja volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Véget ért az összes mezőgazdasági munka, a régi krónikákban a tisztújítás (bíró és esküdt választás), jobbágytartozás lerovásának napja volt. Mivel ez a nap jelentette a paraszti év zárását is, a cselédek ekkor kapták meg éves bérüket is. A kisgyermekek a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartotta, ilyenkor esik le az első hó. Márton napjával veszi kezdetét a tél, ilyenkor kóstolják meg az említett újbort és vágnak le először főleg a Dunántúlon tömött libákat, az úgynevezett mártonludakat. A liba húsából régen szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó kevésbé húsos részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is.
Népi megfigyelések: Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél. A bornak szent Márton a bírája.
A Magyar Országos Levéltárban töltöttem az időm jelentős részét. Meg is lett az eredmény. Sok átnyálazott dokumentumokban megtaláltam a XVIII-XIX. században élt és tevékenykedett Szántói elöljárókat úgy, mint helységbírókat, hegybírókat és nótáriusokat. Természtesen a teljesség igénye nélkül. De úgy gondolom ez sem kevés és tudtommal ezt még sehol nem publikálták... A famíliában is találtam belőlük, amelyet külön meg fogok jelölni az egyes lajstromokban. Több Zalaszántó (Szántó) vonatkozású pecsétlenyomatot is láttam ellenőriztem és ezeket próbáltam rendszerezni.(Itt külön öröm, hogy talán találtam egy már ismert pecsétlenyomatnál korábbi helység pecsétlenyomatot!!!!) Külön menükben helyeztem el az elöljárókat és a pecsétlenyomatokat, hogy jobban áttekinthető legyen.(Remélem sikerült!) Most érzem igazán, hogy megyek befelé a sűrűbe, egyre több használható információkat gyűjtök be és próbálom azokat a családdal megosztani. Így lassan mendegél előre a családtörténeti és helytörténeti kutatás.. és lassan eljött az Ádvent ideje.
„ Itt az Advent, a szép Advent!
Nézzétek, ég az első gyertya!
Szállingózó hó befedi a tetőket,
a kicsi falut, az erdőket.
Itt az Advent, a kedves Advent!
Nézzétek, ég a második gyertya!
Alszanak a hegyek, álmodik a völgy.
Hófehér takaró a hegyi kunyhó fölött…”
Rengeteg dokumentum másolatot készítettem, így lesz télen elegendő olvasmányom a família régi történeteiből. Ha időm engedi a családi dokumentumokat „lefordítom” XXI. századi magyar nyelvre és természetesen majd megosztom mindenkivel…
december 5.